1944-ben egy norvég ápolónő a bodø-i kórházban beleszeretett egy orosz hadifogolyba. Talán nem is sejtette, hogy ez a szerelem az egész életét meg fogja változtatni.

A lap - amely szerint, már amennyiben a Finnmark Dagblad mai száma volt az, 1977. augusztus nyolcadikát írtuk - arról számolt be, hogy az Alta folyó vízgyűjtőterületének kiépítése elleni tiltakozások erősödnek. Továbbá arról, hogyan néz ki Arnulf Olsen, a megyei elnök, hogy Finnmark, amely az egyetlen Szovjetunióval határos megye, egy kissé biztonságosabbnak tűnik most, hogy a kém, Gunvor Galtung Haavik halott, és hogy végre itt, északon jobb az idő, mint a fővárosban.

(Jo Nesbø: Fehér éjszaka) 

Gunvor Galtung Haavik 1912-ben született Oslóban. A meredek szikláiról és színes házairól híres Odda városában nőtt fel. Apja körorvos volt, anyja szülésznő, így szinte törvényszerűen ő is orvosi pályára készült középfokú iskolái után. Már ekkoriban érdeklődött az orosz kultúra iránt. A harmincas években találkozott Valerij Karrik­* emigráns művésszel, aki több mint egy évtizedre meghatározta szellemi fejlődését.

1932-ben abbahagyta orvosi tanulmányait, helyette ápolónői iskolába kezdett, és több városban is megfordult, mielőtt állást kapott a bodø-i kórházban. Mivel jól beszélt oroszul, hamar nélkülözhetetlenné vált a közeli halfeldolgozó üzemből kórházba kerülő orosz hadifoglyok ellátásában és „mozgatásában”. Többször tolmácsolt a táborokban is. A háború utolsó előtti évében találkozott Vlagyimir Kozlovval, akibe beleszeretett, és segített a férfinak átszökni Svédországba.

A nyelvtudása volt a legfőbb oka annak is, hogy a háború után a Külügyminisztérium elfogadta a jelentkezését. 1947-ben Moszkvába helyezték, az ottani norvég nagykövet személyi titkára lett. Még ennek az évnek a nyarán, egy orosz barátnője segítségével felkutatta Kozlovot, és Leningrádba utazott, hogy találkozzon vele. Kiderült, hogy a férfi közben magházasodott. Haavik túltette magát a csalódáson, és titokban találkozgatni kezdett Kozlovval, amivel azt kockáztatta, hogy kirúgják és hazaküldik. Nem telt bele sok idő és KGB-nek (amely alighanem rutinból figyelte az összes követségi alkalmazottat) szemet szúrt a viszony. Haavikot megfenyegették, hogy ha nem működik együtt velük, felfedik az igazságot a norvég külügy előtt, a szerelmét pedig Szibériába küldik. Nem sok választási lehetőséget hagytak.

Biztosítottak számára egy titkos lakást, ahol fogadhatta Kozlovot, és megmutathatta az összekötő tisztjének a követségről kicsempészett iratokat és futárpostát. (Más forrás szerint Kozlovnak adták a lakást, de tulajdonképpen mindegy.) A szerelmespár Vika és Viking néven szerepelt a KGB irataiban.

Lehetetlen, hogy Kozlov az egészről semmit nem sejtett. A hadifogságból hazatérő vöröskatonákat minden esetben vizsgálat alá vették, majdhogynem hazaárulóként kezelték. Kozlov később be is ismerte, hogy jelentette a közte és Haavik között létrejött kapcsolatot a KGB-nek. Mégis, amikor Haavik bevallotta neki, hogy mit tett, elhagyta a nőt. (Alf R. Jacobsen, aki egy könyvet szentelt a Haavik-esetnek, azt sem zárja ki, hogy Kozlov és a KGB között már régebben is állt fenn kapcsolat, és Kozlov direkt bolondította magába a nőt. Ugyanakkor Kozlov közel húsz évvel Haavik letartóztatása után úgy nyilatkozott, hogy őszintén szerette Gunvort, de esélyük sem lett volna együtt élni, és őt és családját folyamatosan nyomás alatt tartották.)

A személyes kapcsolatnak tehát vége lett (ritkuló leveleket még váltottak egymással), de Haavik nem szabadult a csapdából. Nem adhatta fel magát anélkül, hogy börtönbe ne került volna.

Megpróbálkozott mással. 1956-ben kérvényezte az áthelyezését. Oslóba került a Külügyminisztériumhoz, de nem csinált jó cserét. Itt még több bizalmas anyaghoz férhetett hozzá, és a KGB ezt ki is használta, továbbra is információkat zsarolva ki a nőből.

A norvég hatóságok már évek óta gyanították, hogy valaki információkat szivárogtat ki a moszkvai nagykövetségükről. 1965-ben a birtokukba került egy szovjet disszidens vallomása, ami arról informálta őket, hogy a nagykövet titkára jelent a KGB-nek. Le is tartóztatták az akkori titkárt, Ingeborg Lygrent, aki persze ártatlan volt, de a kirobban botrány miatt a nagykövetet és a biztonsági szolgálat vezetőjét is áthelyezték.

A nyomozás természeten tovább folyt, és a korábbi alkalmazottak is célkeresztbe kerültek, ennek ellenére Haavik 1977-ig nem bukott le. Egyszerűen senkinek eszébe se jutott gyanakodni erre a kedves, barátságos nőre, akit titokban kitűntettek a Népek Barátsága Érdemrenddel. Erről a norvégoknak valószínűleg meg lett volna a különvéleményük.

Arra, hogy mekkora feszültség lehetett benne, a vallomásaiból lehet következtetni. Megváltás volt számára a letartóztatás, bár akár huszonegy évre is ítélhették volna. Úgy tűnik sem anyagi előnyök, sem politikai szimpátia nem játszott szerepet a kémkedésben. Egyszerűen csapdába esett a szerelme miatt, és nem tudta, hogyan szabadulhatna belőle. Mindenesetre vallomásával némi elégtételt vett a KGB-n. Kilenc szovjet ügynököt buktatott le.

Haavikot alighanem teljesen felemésztette a huszonhét éven át tartó színlelés. Nem élte meg a tárgyalást, a Drammen börtönben halt meg. Halála körülményeiről a mai napig folynak a találgatások, de nincs igazi ok megkérdőjelezni a hivatalos vizsgálatot, ami szívelégtelenséget állapított meg.

Kozlov 1994-ben, amikor már beszélhetett, elmondta, hogy őt ugyanúgy beszervezte a KGB, mint Haavikot. Nem akarta elhagyni, utasításra cselekedett. Utoljára 1956-ban találkoztak és 1976-ban kapott tőle levelet. Csak 1993-ban tudta meg, hogy a nő meghalt…

2008-ban, Jacobsen könyve alapján filmet forgattak a történetből Iskyss (Ice Kiss) címen.

* Valerij Karrik (Carrick) (1896 – 1943) skót apa és orosz anya gyermeke. Gyerekkönyv író, újságíró, karikatúrista. A Képzőművészeti Főiskolán tanult, és ismert festőművész és grafikus vált belőle az 1890-es évekre. Népszerűek voltak kedvelt orosz személyiségekről (Gorkij, Brjuszov, Belij, Kuprin…) készült rajzai. A Cár és Tolsztoj című karikatúrájáért tíz hetet ült börtönben 1908-ban. A következő évben kezdte kiadni különböző nemzetek meséit összegyűjtő képes sorozatát. A bolsevik forradalom elől Norvégiába emigrált.

Források: ThorNews NBL Dagbladet Avisa Nordland